A tűzijáték története 2. – A középkori Angliájától napjaink Amerikájáig
Ahogyan láthattuk a 15. század végére a tűzijáték szokása általánossá vált Európában. Mégis a pirotechnikai eszközök alkalmazása a legnagyobb hagyományokkal – napjainkban is – az angolszász országokban rendelkezik. Cikksorozatunk második részében a tűzijátékok történetének angolszász vonatkozásáról ejtünk néhány szót.
Fényt és halált hozó puskapor
Amíg a kínaiak először szórakoztatásra használták fel a puskaport, majd utána kezdtek el háborúskodni, addig ez Európában pont fordítva történt. A puskapor ilyen módon való felhasználását szintén az araboktól vették át, és 1326-ban Franciaországban az első puskapor gyár is megkezdte működését – természetesen hadászati célokkal.
A 14. század vége felé azonban Európában már tűzijátékokat is rendszeresen tartottak, s a látványos fény- és hanghatással járó durrogások rövid időn belül nagy szerepet játszottak a nemzetközi szórakoztatásban is.
Albioni fényjátékok
Elsőként az olaszok voltak, akik már petárdát is tudtak gyártani, így Itália egyes városállamai szép hasznot zsebeltek be a pirotechnikai eszközök értékesítésével. Magát a puskaport azonban nem a taljánok, hanem az angolok használták fel első ízben Európában. Ebben nagy szerepe volt Robert Bacon alkimistának, akinek a nevéhez a puskapor európai feltalálása fűződik A ferences rendi szerzetes 1214-ben született, a Somerset megyei Ilminster-ben. Hosszú életének nyolcvan éve alatt a nyelvek, a matematika, az optika, s nem utolsósorban az alkímia mestere is volt.
Bacon az elsők között kísérletezett a lőporhoz hasonló keverékekkel. A mai elegyhez képest az volt a különbség, hogy nagyon alacsony volt a sótartalmuk, mivel az angolok számára ekkor még nem álltak rendelkezésre a természetes sóforrások. A másik két alapvető összetevőt, a szenet és a kenet azonban be lehetett szerezni, hiszen csak így lehetett a fekete lőporhoz hasonlatos anyagot előállítani.
Hamarosan már a királyi ünnepségekről sem hiányozhattak a tűzijátékok. Elsőként, 1486-ban, VII. Henrik esküvőjén jegyeztek fel ilyen típusú látványosságot. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az angol uralkodók a tűzijátékok szerelmesei voltak. I. Erzsébet királynő uralkodása alatt rendszeressé váltak a pirotechnikai látványosságok, s az uralkodó annyira élvezte a tűzijátékokat, hogy a lebonyolításukra kinevezte „Anglia tűzmesterét” – ő lehetett a világ, de legalábbis az európai földrész első pirotechnikusa. Egy évszázaddal később II. Jakab pedig annyira elégedett volt a megkoronázásának tiszteletére szervezett tűzijátékkal, hogy tűzmesterét nyomban lovaggá is ütette.
William Shakespeare darabjaiban szintén előszeretettel használták fel őket, melyekben rendszeres volt a különböző pirotechnikai hatások használata. Sajnos, pont a petárdákkal való visszaélés lehetett azon tűznek az okozója, amely végül porig égette az az eredeti Globe Színházat.
Ünnepi petárdák
Feltehetően az angolok vitték át a tűzijáték szokását az Újvilágba. A történetírók szerint az első amerikai telepesek már kísérleteztek ilyen típusú látványosságokkal. A mindenki által ismert nagy tűzijáték azonban az Amerikai Függetlenség kikiáltásának napjához kötődik. Érdekesség, hogy az amerikaiak már a legelső évfordulótól, azaz 1777. július 4-től kezdve tűzijátékkal ünneplik az Amerikai Egyesült Államok létrejöttét. Az USA akkori alelnökének – 1797-től kezdve elnöke – reményei szerint „egy olyan hagyományt teremtenek, amely minden július 4-én pompával és parádéval a kontinens egyik végétől a másikig folytatódik” Szavai beigazolódtak, hiszen napjaikban nem csak a központi tűzijátékok, hanem a magánemberek által szervezett petárdázások is színesítik a Függetlenség Napja alkalmából, az amerikai égboltot.